Judy Slome Cohain Alligators, hospital birth and other urban legends című cikkének magyar nyelvű összefoglalója.
Megjelent itt: Journal of Health Psychology, 17/(4) 467-470.
Az eredeti angolul olvasható itt.
A nyugati(asított) országokban – Hollandiát és Angliát kivéve – általános tévhit, hogy a szaksegítség által kísért otthonszülés az alacsony kockázatú várandósok számára sokkal veszélyesebb, és kimenetelét tekintve sokkal rosszabb, mint a kórházi szülés. JS. Cohain tanulmányában arra mutat rá, hogy az otthonszülésekkel szemben fölhozott leggyakoribb érvek olyan hiedelmeken alapulnak, amelyeket – más városi legendákhoz hasonlóan – feltételezésekre alapozunk, és a mindennapi pletykálásaink során, meghatározott módon és formában adunk tovább, tartunk életben. Életben tartjuk őket annak ellenére is, hogy rendkívül súlyos árat fizetünk érte.
A szerző kiindulópontja az, hogy hiába szeretnénk önmagunkra racionális lényként tekinteni, legtöbb döntésünket az érzelmeinkre és a hallott pletykákra alapozva hozzuk meg. A pletykálás rendkívül mély emberi ösztön, mindennapi beszélgetéseink közel kétharmadát teszi ki. Olyan nekünk, mint az emlősöknek a kurkászás: a szociális kötődést, a közösség egységét támogató eszköz. A városi legendák vagy mítoszok is – vagyis azok a kétes eredetű történetek, amelyet igazként adunk elő - a pletyka megjelenési formái: valami, ami a barátunkkal, egy barátunk barátjával vagy egy távoli rokonnal történt, de még gyakrabban valami olyan félig kitalált történet, ami emberi félelmeinkre és szorongásunkra reflektál. A szülés előtt álló nők is e kettőre (az érzelmekre és a mítoszokra) támaszkodva döntenek az önmagukat és magzataikat illető kérdésekben: bízni akarnak a szaksegítségben, és hinni akarnak a barátaiknak. Hogy ez irracionális? Az.
Cohain tanulmányában sorbaveszi, és széleskörű felmérésekre alapozva meg is cáfolja a szülés körül kialakult klasszikus mítoszokat: „És mi van, ha valami baj lesz?” „És mi van, ha a köldökzsinór a nyakára tekeredik a babának?” „Mi van, ha császármetszés szükséges?” Érzékletes példán mutatja be azt is, hogy a tudományosság igényével föllépő, az otthonszülésekre vonatkozó metaanalízisek hogyan eshetnek bele a köznapi gondolkodás irracionalitásának gyakori hibájába. A tanulmányban félelmetes számok tanúskodnak arról, hogy mi mellett döntenek a nők akkor, amikor a tények és a logikus következtetések ellenére is inkább választják a technológia nyújtotta biztonság illúzióját, mint a természet rendjének tiszteletben tartásán, annak elfogadásán alapuló valódi biztonságot. De mégis miért vállalják a nők a technológia korántsem elenyésző kockázatait? Ugyanazért, amiért mindannyian hajlamosak vagyunk a könnyebb utat választani még akkor is, ha a nehezebb út előnyei nyilvánvalóak: a könnyebb úton többen járnak, ezért az tűnik biztonságosabbnak.
A cikk konklúziója címszavakban: ami miatt az alacsony kockázatú nők számára a tervezett, szaksegítséggel történő otthonszülés veszélyesebbnek van kikiáltva, az a pletykára való hajlam, a tömegvonzás törvénye, és a megalapozatlan remények, elvárások. Ami közös bennük, hogy irracionálisak. A körültekintő, logikus gondolkodás pedig erőkifejtést igényel, nem jön magától. Tanulni, és gyakorolni kell, mint a jó mesterséget. Már ha van kitől.
2012. szeptember 18.
Az otthonszülés előnyei: biztonság, hatékonyság és az asszonyi tapasztalatok
Beverley A. Lawrence Beech The benefits of home birth: evidence of safety, effectiveness and women’s experience című tanulmányának magyar nyelvű összefoglalója.
AIMS, 2012
Az Egyesült Királyság egészségpolitikája támogatja a nőközpontú várandósgondozást és szülés körüli ellátást, és célul tűzte ki, hogy minden anya szabadon megválaszthassa szülésének helyét és körülményeit. A szaksegítség által kísért otthonszülés szabadon választható, és az alacsony kockázatú várandósok számára kifejezetten ajánlott lehetőség. Az otthonszülést kísérő bábák hatáskörét és felelősségét a bábák felettes szakmai tanácsának (Nursing and Midwifery Council) útmutatása szabályozza. Ennek ellenére a tervezett otthonszülések aránya még mindig igen alacsony, 2009-ben 3% körüli. Miért választja a legtöbb anya – nem csak az Egyesült Királyságban – a kórházat, és hogyan emelhető az otthonszülések aránya? Ezekre a kérdésekre keresi a választ Beverly A. Lawrence tanulmánya.
A szerző a cikk első részében számos tanulmányra hivatkozva amellett érvel, hogy a szülés élettani (és nem kóros) folyamat, amely általában nagyon biztonságos mind az anyára, mind a gyermekre nézve, a szülés körüli halálozás igen ritka, és tervezett otthonszülés esetén némileg alacsonyabb, mint kórházi szülés esetén. A szaksegítség által kísért, tervezett otthonszülésnek emellett a kórházi szülésekkel szemben további előnyei vannak: otthonszülés esetén alacsonyabb a császármetszés aránya, a fogós vagy vákuumos szülésbefejezés, és sokkal kevesebbszer fordul elő szülés utáni vérzés. Az otthonszületett babák ritkán születnek alacsony APGAR-értékkel, elenyésző esetben van szükségük újraélesztésre, vagy szenvednek sérüléseket a születés során. Az anyai elégedettség nagyon magas, ami rendkívüli mértékben csökkenti a szülés utáni depresszió valószínűségét. Bár a kórházi szülések jatrogén kockázataira, a beavatkozások ártalmaira vonatkozóan nem készültek vizsgálatok, valószínűsíthető, hogy a kórházi szülés a legtöbb egészéges várandós számára sokkal több kockázatot rejt, mint ami előnye származhat belőle.
Az otthonszülés a társadalom számára is hatékonyabb megoldást jelent: többszörösen is költségtakarékos, és biztosítja az orvosi erőforrások megfelelő elosztását. Egy beszédes adat: a császármetszések arányának 1%-os emelkedése 5 000 000 angol font költséget jelent, ami 167 bába alkalmazására elegendő.
A szülés körüli kockázatokra és a szülés sikeres kimenetelére vonatkozóan a szerző a következőket emeli ki: kockázat alatt az orvosok legtöbbször a valamely okból fellépő, az életet veszélyeztető vészhelyzetet értik, és amennyiben a szülés során sem az édesanya, sem a baba nem veszítették életüket, a szülést sikeresnek tekintik. Nem veszik figyelembe, és sokszor tudomást sem vesznek azokról a fizikai vagy pszichés sérülésekről, amelyeket az anya illetve az újszülött elszenvedtek. A szülés kimenetele azonban magában foglalja mindazokat a hatásokat, amelyek az anyán és az újszülötten keresztül az egész családot érintik: elsősorban az anya fizikai és lelki állapotát, mely az újszülött ellátásához, a kötődés kialakulásához, a család új egyensúlyának megteremtéséhez elengedhetetlenül szükséges. Otthonszülés esetén ebben a tekintetben is kedvezőbb kimenetel várható: a szülés során szerzett anyai sérülések, a szülést követően fellépő fertőzések száma nagyon alacsony, és rendkívül ritkán lép fel szülés utáni depressziós állapot.
Miért választja a legtöbb anya mégis a kórházat? Mi tántorítja el az anyákat az otthonszüléstől? Miért találja minden ötödik anya elégtelennek az otthonszülésről kapott tájékoztatást?
A tanulmány második részében a szerző szót emel a szülész-nőgyógyász szakma otthonszülést ellenző propagandája ellen, mely sokszor megtévesztő, félrevezető információkat terjeszt, és aláássa a nőknek a szülésbe vetett bizalmát: hirtelen fellépő, de közelebbről meg nem nevezett veszélyekről beszél, miközben azt sugallja, hogy a vészhelyzetek kezelésére, melyek minden esetben katasztrófával végződnek, a bábák nincsenek felkészülve. Ez többszörös megtévesztés. Ahogyan félrevezeti az anyákat akkor is, mikor elhallgatja előttük, hogy a kórházakban oly gyakran fellépő komplikációk többsége otthonszüléseknél alig fordul elő.
A szerző ismerteti az otthonszülés ellen az amerikai szülész-nőgyógyász szakmai kollégium által is sokat idézett Wax metaanalízis kritikáját (Wax J R et al. 2010. Maternal and newborn outcomes in planned home birth vs planned hospital births: a metaanalysis, American Journal of Obstetrics and Gynaecology, June.), majd részletesen bemutatja azt az átfogó brit tanulmányt, amelyet 64 538 várandós bevonásával végeztek 2008 és 2010 áprilisa között, és amelyet 2012-ben ismertettek. A vizsgálat célja az volt, hogy felmérjék, a szülés helye hogyan befolyásolja a szülés kimenetelét az alacsony kockázatú várandósok esetében. Szülész-nőgyógyász által vezetett kórházi osztályon, bábák által vezetett kórházi osztályon, bábák által vezetett független születésházban történt, illetve bábák által kísért otthonszüléseket hasonlítottak össze a szülés lefolyását és kimenetelét illetően. Összefoglalva, az adatok a következőkre mutattak rá: a bábák által nyújtott szüléskísérés kimenetele az alacsony kockázatú várandósok számára helyszíntől függetlenül sokkal kedvezőbb, mint a kórházi, szülész-nőgyógyász szakorvos által vezetett szüléseké, bár első szülés esetén a tervezett otthonszülés kimenetele, a bábák által vezetett kórházi, vagy születésközponti szülésekkel összevetve némileg gyakrabban kedvezőtlen.
A problémát sok esetben az jelenti, hogy nincs elegendő független bába, akikhez az intézeten kívül szülni kívánó nők fordulhatnak. A bábáképzés jelenlegi formája átalakításra szorul, hogy a bábatanoncok jártasságot szerezhessenek a természetes lefolyású szülések kísérésében is. Szükséges emellett a szülész-nőgyógyász szakma megfelelő hozzáállása: hogy az orvosok maguk is tájékozódjanak a bábák által kísért szülések előnyeit bizonyító adatokról, és megfelelő módon járjanak el azokkal a kollégáikkal, akik továbbra is önkényesen akadályozzák a nőket a szabad választásban.
AIMS, 2012
Az Egyesült Királyság egészségpolitikája támogatja a nőközpontú várandósgondozást és szülés körüli ellátást, és célul tűzte ki, hogy minden anya szabadon megválaszthassa szülésének helyét és körülményeit. A szaksegítség által kísért otthonszülés szabadon választható, és az alacsony kockázatú várandósok számára kifejezetten ajánlott lehetőség. Az otthonszülést kísérő bábák hatáskörét és felelősségét a bábák felettes szakmai tanácsának (Nursing and Midwifery Council) útmutatása szabályozza. Ennek ellenére a tervezett otthonszülések aránya még mindig igen alacsony, 2009-ben 3% körüli. Miért választja a legtöbb anya – nem csak az Egyesült Királyságban – a kórházat, és hogyan emelhető az otthonszülések aránya? Ezekre a kérdésekre keresi a választ Beverly A. Lawrence tanulmánya.
A szerző a cikk első részében számos tanulmányra hivatkozva amellett érvel, hogy a szülés élettani (és nem kóros) folyamat, amely általában nagyon biztonságos mind az anyára, mind a gyermekre nézve, a szülés körüli halálozás igen ritka, és tervezett otthonszülés esetén némileg alacsonyabb, mint kórházi szülés esetén. A szaksegítség által kísért, tervezett otthonszülésnek emellett a kórházi szülésekkel szemben további előnyei vannak: otthonszülés esetén alacsonyabb a császármetszés aránya, a fogós vagy vákuumos szülésbefejezés, és sokkal kevesebbszer fordul elő szülés utáni vérzés. Az otthonszületett babák ritkán születnek alacsony APGAR-értékkel, elenyésző esetben van szükségük újraélesztésre, vagy szenvednek sérüléseket a születés során. Az anyai elégedettség nagyon magas, ami rendkívüli mértékben csökkenti a szülés utáni depresszió valószínűségét. Bár a kórházi szülések jatrogén kockázataira, a beavatkozások ártalmaira vonatkozóan nem készültek vizsgálatok, valószínűsíthető, hogy a kórházi szülés a legtöbb egészéges várandós számára sokkal több kockázatot rejt, mint ami előnye származhat belőle.
Az otthonszülés a társadalom számára is hatékonyabb megoldást jelent: többszörösen is költségtakarékos, és biztosítja az orvosi erőforrások megfelelő elosztását. Egy beszédes adat: a császármetszések arányának 1%-os emelkedése 5 000 000 angol font költséget jelent, ami 167 bába alkalmazására elegendő.
A szülés körüli kockázatokra és a szülés sikeres kimenetelére vonatkozóan a szerző a következőket emeli ki: kockázat alatt az orvosok legtöbbször a valamely okból fellépő, az életet veszélyeztető vészhelyzetet értik, és amennyiben a szülés során sem az édesanya, sem a baba nem veszítették életüket, a szülést sikeresnek tekintik. Nem veszik figyelembe, és sokszor tudomást sem vesznek azokról a fizikai vagy pszichés sérülésekről, amelyeket az anya illetve az újszülött elszenvedtek. A szülés kimenetele azonban magában foglalja mindazokat a hatásokat, amelyek az anyán és az újszülötten keresztül az egész családot érintik: elsősorban az anya fizikai és lelki állapotát, mely az újszülött ellátásához, a kötődés kialakulásához, a család új egyensúlyának megteremtéséhez elengedhetetlenül szükséges. Otthonszülés esetén ebben a tekintetben is kedvezőbb kimenetel várható: a szülés során szerzett anyai sérülések, a szülést követően fellépő fertőzések száma nagyon alacsony, és rendkívül ritkán lép fel szülés utáni depressziós állapot.
Miért választja a legtöbb anya mégis a kórházat? Mi tántorítja el az anyákat az otthonszüléstől? Miért találja minden ötödik anya elégtelennek az otthonszülésről kapott tájékoztatást?
A tanulmány második részében a szerző szót emel a szülész-nőgyógyász szakma otthonszülést ellenző propagandája ellen, mely sokszor megtévesztő, félrevezető információkat terjeszt, és aláássa a nőknek a szülésbe vetett bizalmát: hirtelen fellépő, de közelebbről meg nem nevezett veszélyekről beszél, miközben azt sugallja, hogy a vészhelyzetek kezelésére, melyek minden esetben katasztrófával végződnek, a bábák nincsenek felkészülve. Ez többszörös megtévesztés. Ahogyan félrevezeti az anyákat akkor is, mikor elhallgatja előttük, hogy a kórházakban oly gyakran fellépő komplikációk többsége otthonszüléseknél alig fordul elő.
A szerző ismerteti az otthonszülés ellen az amerikai szülész-nőgyógyász szakmai kollégium által is sokat idézett Wax metaanalízis kritikáját (Wax J R et al. 2010. Maternal and newborn outcomes in planned home birth vs planned hospital births: a metaanalysis, American Journal of Obstetrics and Gynaecology, June.), majd részletesen bemutatja azt az átfogó brit tanulmányt, amelyet 64 538 várandós bevonásával végeztek 2008 és 2010 áprilisa között, és amelyet 2012-ben ismertettek. A vizsgálat célja az volt, hogy felmérjék, a szülés helye hogyan befolyásolja a szülés kimenetelét az alacsony kockázatú várandósok esetében. Szülész-nőgyógyász által vezetett kórházi osztályon, bábák által vezetett kórházi osztályon, bábák által vezetett független születésházban történt, illetve bábák által kísért otthonszüléseket hasonlítottak össze a szülés lefolyását és kimenetelét illetően. Összefoglalva, az adatok a következőkre mutattak rá: a bábák által nyújtott szüléskísérés kimenetele az alacsony kockázatú várandósok számára helyszíntől függetlenül sokkal kedvezőbb, mint a kórházi, szülész-nőgyógyász szakorvos által vezetett szüléseké, bár első szülés esetén a tervezett otthonszülés kimenetele, a bábák által vezetett kórházi, vagy születésközponti szülésekkel összevetve némileg gyakrabban kedvezőtlen.
A problémát sok esetben az jelenti, hogy nincs elegendő független bába, akikhez az intézeten kívül szülni kívánó nők fordulhatnak. A bábáképzés jelenlegi formája átalakításra szorul, hogy a bábatanoncok jártasságot szerezhessenek a természetes lefolyású szülések kísérésében is. Szükséges emellett a szülész-nőgyógyász szakma megfelelő hozzáállása: hogy az orvosok maguk is tájékozódjanak a bábák által kísért szülések előnyeit bizonyító adatokról, és megfelelő módon járjanak el azokkal a kollégáikkal, akik továbbra is önkényesen akadályozzák a nőket a szabad választásban.
2012. február 6.
Lesley Page
A bábaság (szülészet) professzora a személyre szabott bábai ellátásról, és a várandósgondozás bizonyítékokon alapuló bábai modelljéről:
http://www.youtube.com/watch?v=buP1UuwEXbM&feature=share
Az én szakterületem elég széles körű, mivel amellett, hogy kutató vagyok – elsőként szereztem professzori címet a bábaság területén az Egyesült Királyságban –, gyakorlom is a hivatásomat. Ami iránt szenvedélyesen küzdöm az az, hogy a nők számára olyan bábákat tegyünk elérhetővé, akikkel személyes kapcsolatot alakíthatnak ki a várandósgondozás és a szülés során – ezt hívjuk személyre szabott bábai ellátásnak. A kapcsolat, ami kettejük között így kialakulhat: a bizalom, és ez a legtöbb, amit a nőkért tehetünk. Korábban azon dolgoztam, hogy biztosítsam a folyamatosságot a személyre szabott várandósgondozásban (ti. ugyanaz a személy kísérje a nőt a várandóssága és a szülés alatt). De emellett számos könyvet is írtam, és azt is rendkívül fontosnak tartom, hogy a bábák a gyakorlatukat a tudományos bizonyítékoknak megfelelően alakítsák: a tudományos eredmények ismeretében el tudják mondani a nőknek, hogy mire van szükségük ahhoz, hogy egészséges és pozitív szülésélményük legyen. Azt gondolom, hogy a nőkkel együtt dolgozunk – a bába szó angol megfelelője is azt jelenti, együtt lenni a nővel -, ezért kiemelkedően fontos, hogy figyelembe vegyük az adott nő hátterét: az egészségügyi előtörténetét, a preferenciáit és az értékeket, amelyek fontosak számára, ezeket a tudományos eredmények fényében mérlegeljük, és így segítsük őket, hogy meghozzák a saját szülésükre vonatkozó döntéseiket. Függetlenül attól, hogy nagy vagy kis forgalmú kórházban vagy otthon dolgozunk, a legfontosabb feladatunk az, hogy információval lássuk el a nőket és partnerüket, a családot, és így segítsük őket, hogy meghozzák a saját döntéseiket, mert ez az ő gyermekük. Ez az ő gyermekük, és a mód, ahogyan a világra hozzák, hatással lesz az anyaságukra, a gyermekükre, a családi életükre, az érzéseikre. Mindig mondani szoktam, hogy „Egy gyermek születése egy anya születése”. Amikor egy nő gyermeket szül, egyben saját anyaságát szüli meg.
Az alábbi interjú 2010-ben a Magyar Tudományos Akadémián tartott előadása után készült, ahová az intézeten kívüli szülés szabályozásának kidolgozása kapcsán hívták meg szakértőként:
http://www.youtube.com/watch?v=OH0zb6VPe04&feature=player_embedded
A mai előadásom elsősorban a bábaság törvényi szabályozásáról és a várandósgondozási rendszer reformjáról szólt, továbbá egy olyan ellátórendszer kialakításáról, amely egyaránt magában foglalja a kórházi és a kórházon kívüli ellátási formákat, illetve arról, hogy a kórházi ellátás minősége hogyan javítható. Beszéltem a bábaság mint különálló szakma jelenlétének szükségességéről, és hogy hogyan szabályozták ezt a világ más tájain, különösen az Egyesült Királyságban. Beszéltem a bábákra vonatkozó európai előírásokról , amelyek szerint a bábák feladata, hogy a várandós nőket a szülést megelőzően, a szülés folyamán és azt követően, a gyermekágyi időszak alatt, önálló felelősséggel rendelkezve ellássák, illetve probléma esetén orvosi ellátásba utalják. Feladatuk továbbá, hogy a családokat a családtervezésre vonatkozóan tanáccsal és információval lássák el. Véleményem szerint Magyarországon jelenleg az is kérdés, hogy a bábák hogyan tudnak ezeknek az előírásoknak megfelelni. Az iparosodott társadalmak nagy részében olyan problémákkal szembesülünk, mint pl. a császármetszések indokolatlanul magas aránya és a természetes szülések rendkívül alacsony száma - ugyanakkor nem látjuk, hogy a halálozási arány ezzel párhuzamosan csökkenne. Ezért beszéltem arról, hogy a bábáknak kiemelkedő szerepe van abban, hogy a nőket természetes szüléshez segítség, és ismertettem olyan tudományos eredményeket is, amelyek ezt alátámasztják.
Az előadás nagy részében ugyanakkor azt mutattam be, hogy melyek egy jó várandósgondozási modell általános jellemzői, milyen értékek mentén szerveződik. Fel kell ismernünk, hogy nem egyedül a fizikai biztonság fontos, hanem az is, hogy amikor egy gyermek születik, anya születik, és rendkívül fontos figyelembe venni, hogy mire van szüksége az anyának, a gyermeknek és a családnak a kötődés kialakulásához. Ez az életmentés: egy újszülött teljes mértékben azok szeretetétől függ, akik gondozzák, és ez ugyanolyan fontos biztonsági kérdés, mint bármi más. Az előadás végén pedig minden jelenlévőt meghívtam, hogy gondoljuk végig együtt, hogy mi a munkánk valódi célja, és hogy a paradigmánkat hogyan kell átalakítanunk ahhoz, hogy figyelembe tudjuk venni ezeket a szociális, pszichológiai és érzelmi vonatkozásokat is. Hangsúlyoztam, hogy a társadalmat is be kell vonni, informálni kell, és ki kell kérni a véleményüket a várandósgondozás ellátórendszerének értékelését illetően. Magyarországon mindenkinek egy irányba kell haladnia ahhoz, hogy a rendszer reformja megvalósulhasson. Magyarország hatalmas lehetőség előtt áll: előremutató megoldást alakíthat ki, tanulhat a világ más részein elkövetett hibákból, és megtalálhatja a várandósgondozásnak azt a speciális formáját, amely neki megfelel. Mert ez az igazi feladat.
http://www.youtube.com/watch?v=buP1UuwEXbM&feature=share
Az én szakterületem elég széles körű, mivel amellett, hogy kutató vagyok – elsőként szereztem professzori címet a bábaság területén az Egyesült Királyságban –, gyakorlom is a hivatásomat. Ami iránt szenvedélyesen küzdöm az az, hogy a nők számára olyan bábákat tegyünk elérhetővé, akikkel személyes kapcsolatot alakíthatnak ki a várandósgondozás és a szülés során – ezt hívjuk személyre szabott bábai ellátásnak. A kapcsolat, ami kettejük között így kialakulhat: a bizalom, és ez a legtöbb, amit a nőkért tehetünk. Korábban azon dolgoztam, hogy biztosítsam a folyamatosságot a személyre szabott várandósgondozásban (ti. ugyanaz a személy kísérje a nőt a várandóssága és a szülés alatt). De emellett számos könyvet is írtam, és azt is rendkívül fontosnak tartom, hogy a bábák a gyakorlatukat a tudományos bizonyítékoknak megfelelően alakítsák: a tudományos eredmények ismeretében el tudják mondani a nőknek, hogy mire van szükségük ahhoz, hogy egészséges és pozitív szülésélményük legyen. Azt gondolom, hogy a nőkkel együtt dolgozunk – a bába szó angol megfelelője is azt jelenti, együtt lenni a nővel -, ezért kiemelkedően fontos, hogy figyelembe vegyük az adott nő hátterét: az egészségügyi előtörténetét, a preferenciáit és az értékeket, amelyek fontosak számára, ezeket a tudományos eredmények fényében mérlegeljük, és így segítsük őket, hogy meghozzák a saját szülésükre vonatkozó döntéseiket. Függetlenül attól, hogy nagy vagy kis forgalmú kórházban vagy otthon dolgozunk, a legfontosabb feladatunk az, hogy információval lássuk el a nőket és partnerüket, a családot, és így segítsük őket, hogy meghozzák a saját döntéseiket, mert ez az ő gyermekük. Ez az ő gyermekük, és a mód, ahogyan a világra hozzák, hatással lesz az anyaságukra, a gyermekükre, a családi életükre, az érzéseikre. Mindig mondani szoktam, hogy „Egy gyermek születése egy anya születése”. Amikor egy nő gyermeket szül, egyben saját anyaságát szüli meg.
Az alábbi interjú 2010-ben a Magyar Tudományos Akadémián tartott előadása után készült, ahová az intézeten kívüli szülés szabályozásának kidolgozása kapcsán hívták meg szakértőként:
http://www.youtube.com/watch?v=OH0zb6VPe04&feature=player_embedded
A mai előadásom elsősorban a bábaság törvényi szabályozásáról és a várandósgondozási rendszer reformjáról szólt, továbbá egy olyan ellátórendszer kialakításáról, amely egyaránt magában foglalja a kórházi és a kórházon kívüli ellátási formákat, illetve arról, hogy a kórházi ellátás minősége hogyan javítható. Beszéltem a bábaság mint különálló szakma jelenlétének szükségességéről, és hogy hogyan szabályozták ezt a világ más tájain, különösen az Egyesült Királyságban. Beszéltem a bábákra vonatkozó európai előírásokról , amelyek szerint a bábák feladata, hogy a várandós nőket a szülést megelőzően, a szülés folyamán és azt követően, a gyermekágyi időszak alatt, önálló felelősséggel rendelkezve ellássák, illetve probléma esetén orvosi ellátásba utalják. Feladatuk továbbá, hogy a családokat a családtervezésre vonatkozóan tanáccsal és információval lássák el. Véleményem szerint Magyarországon jelenleg az is kérdés, hogy a bábák hogyan tudnak ezeknek az előírásoknak megfelelni. Az iparosodott társadalmak nagy részében olyan problémákkal szembesülünk, mint pl. a császármetszések indokolatlanul magas aránya és a természetes szülések rendkívül alacsony száma - ugyanakkor nem látjuk, hogy a halálozási arány ezzel párhuzamosan csökkenne. Ezért beszéltem arról, hogy a bábáknak kiemelkedő szerepe van abban, hogy a nőket természetes szüléshez segítség, és ismertettem olyan tudományos eredményeket is, amelyek ezt alátámasztják.
Az előadás nagy részében ugyanakkor azt mutattam be, hogy melyek egy jó várandósgondozási modell általános jellemzői, milyen értékek mentén szerveződik. Fel kell ismernünk, hogy nem egyedül a fizikai biztonság fontos, hanem az is, hogy amikor egy gyermek születik, anya születik, és rendkívül fontos figyelembe venni, hogy mire van szüksége az anyának, a gyermeknek és a családnak a kötődés kialakulásához. Ez az életmentés: egy újszülött teljes mértékben azok szeretetétől függ, akik gondozzák, és ez ugyanolyan fontos biztonsági kérdés, mint bármi más. Az előadás végén pedig minden jelenlévőt meghívtam, hogy gondoljuk végig együtt, hogy mi a munkánk valódi célja, és hogy a paradigmánkat hogyan kell átalakítanunk ahhoz, hogy figyelembe tudjuk venni ezeket a szociális, pszichológiai és érzelmi vonatkozásokat is. Hangsúlyoztam, hogy a társadalmat is be kell vonni, informálni kell, és ki kell kérni a véleményüket a várandósgondozás ellátórendszerének értékelését illetően. Magyarországon mindenkinek egy irányba kell haladnia ahhoz, hogy a rendszer reformja megvalósulhasson. Magyarország hatalmas lehetőség előtt áll: előremutató megoldást alakíthat ki, tanulhat a világ más részein elkövetett hibákból, és megtalálhatja a várandósgondozásnak azt a speciális formáját, amely neki megfelel. Mert ez az igazi feladat.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)