2012. szeptember 18.

“Mentő a ház előtt” – az otthonszülés körüli városi legendák

Judy Slome Cohain Alligators, hospital birth and other urban legends című cikkének magyar nyelvű összefoglalója.
Megjelent itt: Journal of Health Psychology, 17/(4) 467-470.
Az eredeti angolul olvasható itt.




A nyugati(asított) országokban – Hollandiát és Angliát kivéve – általános tévhit, hogy a szaksegítség által kísért otthonszülés az alacsony kockázatú várandósok számára sokkal veszélyesebb, és kimenetelét tekintve sokkal rosszabb, mint a kórházi szülés. JS. Cohain tanulmányában arra mutat rá, hogy az otthonszülésekkel szemben fölhozott leggyakoribb érvek olyan hiedelmeken alapulnak, amelyeket – más városi legendákhoz hasonlóan – feltételezésekre alapozunk, és a mindennapi pletykálásaink során, meghatározott módon és formában adunk tovább, tartunk életben. Életben tartjuk őket annak ellenére is, hogy rendkívül súlyos árat fizetünk érte.

A szerző kiindulópontja az, hogy hiába szeretnénk önmagunkra racionális lényként tekinteni, legtöbb döntésünket az érzelmeinkre és a hallott pletykákra alapozva hozzuk meg. A pletykálás rendkívül mély emberi ösztön, mindennapi beszélgetéseink közel kétharmadát teszi ki. Olyan nekünk, mint az emlősöknek a kurkászás: a szociális kötődést, a közösség egységét támogató eszköz. A városi legendák vagy mítoszok is – vagyis azok a kétes eredetű történetek, amelyet igazként adunk elő - a pletyka megjelenési formái: valami, ami a barátunkkal, egy barátunk barátjával vagy egy távoli rokonnal történt, de még gyakrabban valami olyan félig kitalált történet, ami emberi félelmeinkre és szorongásunkra reflektál. A szülés előtt álló nők is e kettőre (az érzelmekre és a mítoszokra) támaszkodva döntenek az önmagukat és magzataikat illető kérdésekben: bízni akarnak a szaksegítségben, és hinni akarnak a barátaiknak. Hogy ez irracionális? Az.

Cohain tanulmányában sorbaveszi, és széleskörű felmérésekre alapozva meg is cáfolja a szülés körül kialakult klasszikus mítoszokat: „És mi van, ha valami baj lesz?” „És mi van, ha a köldökzsinór a nyakára tekeredik a babának?” „Mi van, ha császármetszés szükséges?” Érzékletes példán mutatja be azt is, hogy a tudományosság igényével föllépő, az otthonszülésekre vonatkozó metaanalízisek hogyan eshetnek bele a köznapi gondolkodás irracionalitásának gyakori hibájába. A tanulmányban félelmetes számok tanúskodnak arról, hogy mi mellett döntenek a nők akkor, amikor a tények és a logikus következtetések ellenére is inkább választják a technológia nyújtotta biztonság illúzióját, mint a természet rendjének tiszteletben tartásán, annak elfogadásán alapuló valódi biztonságot. De mégis miért vállalják a nők a technológia korántsem elenyésző kockázatait? Ugyanazért, amiért mindannyian hajlamosak vagyunk a könnyebb utat választani még akkor is, ha a nehezebb út előnyei nyilvánvalóak: a könnyebb úton többen járnak, ezért az tűnik biztonságosabbnak.

A cikk konklúziója címszavakban: ami miatt az alacsony kockázatú nők számára a tervezett, szaksegítséggel történő otthonszülés veszélyesebbnek van kikiáltva, az a pletykára való hajlam, a tömegvonzás törvénye, és a megalapozatlan remények, elvárások. Ami közös bennük, hogy irracionálisak. A körültekintő, logikus gondolkodás pedig erőkifejtést igényel, nem jön magától. Tanulni, és gyakorolni kell, mint a jó mesterséget. Már ha van kitől.



Az otthonszülés előnyei: biztonság, hatékonyság és az asszonyi tapasztalatok

Beverley A. Lawrence Beech The benefits of home birth: evidence of safety, effectiveness and women’s experience című tanulmányának magyar nyelvű összefoglalója.
AIMS, 2012




Az Egyesült Királyság egészségpolitikája támogatja a nőközpontú várandósgondozást és szülés körüli ellátást, és célul tűzte ki, hogy minden anya szabadon megválaszthassa szülésének helyét és körülményeit. A szaksegítség által kísért otthonszülés szabadon választható, és az alacsony kockázatú várandósok számára kifejezetten ajánlott lehetőség. Az otthonszülést kísérő bábák hatáskörét és felelősségét a bábák felettes szakmai tanácsának (Nursing and Midwifery Council) útmutatása szabályozza. Ennek ellenére a tervezett otthonszülések aránya még mindig igen alacsony, 2009-ben 3% körüli. Miért választja a legtöbb anya – nem csak az Egyesült Királyságban – a kórházat, és hogyan emelhető az otthonszülések aránya? Ezekre a kérdésekre keresi a választ Beverly A. Lawrence tanulmánya.

A szerző a cikk első részében számos tanulmányra hivatkozva amellett érvel, hogy a szülés élettani (és nem kóros) folyamat, amely általában nagyon biztonságos mind az anyára, mind a gyermekre nézve, a szülés körüli halálozás igen ritka, és tervezett otthonszülés esetén némileg alacsonyabb, mint kórházi szülés esetén. A szaksegítség által kísért, tervezett otthonszülésnek emellett a kórházi szülésekkel szemben további előnyei vannak: otthonszülés esetén alacsonyabb a császármetszés aránya, a fogós vagy vákuumos szülésbefejezés, és sokkal kevesebbszer fordul elő szülés utáni vérzés. Az otthonszületett babák ritkán születnek alacsony APGAR-értékkel, elenyésző esetben van szükségük újraélesztésre, vagy szenvednek sérüléseket a születés során. Az anyai elégedettség nagyon magas, ami rendkívüli mértékben csökkenti a szülés utáni depresszió valószínűségét. Bár a kórházi szülések jatrogén kockázataira, a beavatkozások ártalmaira vonatkozóan nem készültek vizsgálatok, valószínűsíthető, hogy a kórházi szülés a legtöbb egészéges várandós számára sokkal több kockázatot rejt, mint ami előnye származhat belőle.

Az otthonszülés a társadalom számára is hatékonyabb megoldást jelent: többszörösen is költségtakarékos, és biztosítja az orvosi erőforrások megfelelő elosztását. Egy beszédes adat: a császármetszések arányának 1%-os emelkedése 5 000 000 angol font költséget jelent, ami 167 bába alkalmazására elegendő.

A szülés körüli kockázatokra és a szülés sikeres kimenetelére vonatkozóan a szerző a következőket emeli ki: kockázat alatt az orvosok legtöbbször a valamely okból fellépő, az életet veszélyeztető vészhelyzetet értik, és amennyiben a szülés során sem az édesanya, sem a baba nem veszítették életüket, a szülést sikeresnek tekintik. Nem veszik figyelembe, és sokszor tudomást sem vesznek azokról a fizikai vagy pszichés sérülésekről, amelyeket az anya illetve az újszülött elszenvedtek. A szülés kimenetele azonban magában foglalja mindazokat a hatásokat, amelyek az anyán és az újszülötten keresztül az egész családot érintik: elsősorban az anya fizikai és lelki állapotát, mely az újszülött ellátásához, a kötődés kialakulásához, a család új egyensúlyának megteremtéséhez elengedhetetlenül szükséges. Otthonszülés esetén ebben a tekintetben is kedvezőbb kimenetel várható: a szülés során szerzett anyai sérülések, a szülést követően fellépő fertőzések száma nagyon alacsony, és rendkívül ritkán lép fel szülés utáni depressziós állapot.

Miért választja a legtöbb anya mégis a kórházat? Mi tántorítja el az anyákat az otthonszüléstől? Miért találja minden ötödik anya elégtelennek az otthonszülésről kapott tájékoztatást?

A tanulmány második részében a szerző szót emel a szülész-nőgyógyász szakma otthonszülést ellenző propagandája ellen, mely sokszor megtévesztő, félrevezető információkat terjeszt, és aláássa a nőknek a szülésbe vetett bizalmát: hirtelen fellépő, de közelebbről meg nem nevezett veszélyekről beszél, miközben azt sugallja, hogy a vészhelyzetek kezelésére, melyek minden esetben katasztrófával végződnek, a bábák nincsenek felkészülve. Ez többszörös megtévesztés. Ahogyan félrevezeti az anyákat akkor is, mikor elhallgatja előttük, hogy a kórházakban oly gyakran fellépő komplikációk többsége otthonszüléseknél alig fordul elő.

A szerző ismerteti az otthonszülés ellen az amerikai szülész-nőgyógyász szakmai kollégium által is sokat idézett Wax metaanalízis kritikáját (Wax J R et al. 2010. Maternal and newborn outcomes in planned home birth vs planned hospital births: a metaanalysis, American Journal of Obstetrics and Gynaecology, June.), majd részletesen bemutatja azt az átfogó brit tanulmányt, amelyet 64 538 várandós bevonásával végeztek 2008 és 2010 áprilisa között, és amelyet 2012-ben ismertettek. A vizsgálat célja az volt, hogy felmérjék, a szülés helye hogyan befolyásolja a szülés kimenetelét az alacsony kockázatú várandósok esetében. Szülész-nőgyógyász által vezetett kórházi osztályon, bábák által vezetett kórházi osztályon, bábák által vezetett független születésházban történt, illetve bábák által kísért otthonszüléseket hasonlítottak össze a szülés lefolyását és kimenetelét illetően. Összefoglalva, az adatok a következőkre mutattak rá: a bábák által nyújtott szüléskísérés kimenetele az alacsony kockázatú várandósok számára helyszíntől függetlenül sokkal kedvezőbb, mint a kórházi, szülész-nőgyógyász szakorvos által vezetett szüléseké, bár első szülés esetén a tervezett otthonszülés kimenetele, a bábák által vezetett kórházi, vagy születésközponti szülésekkel összevetve némileg gyakrabban kedvezőtlen.

A problémát sok esetben az jelenti, hogy nincs elegendő független bába, akikhez az intézeten kívül szülni kívánó nők fordulhatnak. A bábáképzés jelenlegi formája átalakításra szorul, hogy a bábatanoncok jártasságot szerezhessenek a természetes lefolyású szülések kísérésében is. Szükséges emellett a szülész-nőgyógyász szakma megfelelő hozzáállása: hogy az orvosok maguk is tájékozódjanak a bábák által kísért szülések előnyeit bizonyító adatokról, és megfelelő módon járjanak el azokkal a kollégáikkal, akik továbbra is önkényesen akadályozzák a nőket a szabad választásban.